2014. november 27., csütörtök

Az ősz utolsó napjai

Eljött ismét a búcsú ideje, de nem bánkódom, mert előreláthatólag nyáron ismét ellátogatok Koreába. Rajta vagyunk az ügyön, hogy végre valahára a barátommal egy időben tudjunk kiutazni. Nem volt egyszerű a kommunikáció ebben a pár napban. Ahogy már említettem, a barátom nővére kireppent a családi fészekből, így a szülőkkel magunkra maradtunk, közös nyelv nélkül. Ennek ellenére egész szépen elügyeskedtünk, csak ritkán kellett a Google fordító segítségét kérnünk.

Tervben van az is, hogy márciusban a barátom szülei végre eljönnek Magyarországra. Fontos nekik, hogy találkozzanak Anyukámmal, és persze szeretnék már megnézni az országot.

Kicsit szomorú érzéssel tölt el, hogy haza kell mennem, főleg azért, mert a barátom szülei tudom, hogy milyen magányosak, amióta a Nővér elköltözött, de hát ez az élet rendje! :)

Ma megvolt az utolsó nagy bevásárlás, azt hiszem ismét sikerült egy kicsit túlzásba vinnem a dolgot. A kézipoggyászomba például csak az édességek kaptak helyet.


Nagyon jó idő van most Koreában, ma 16-17 fok körül alakult a hőmérséklet. Az ősz utolsó napjait a gyerekek is kihasználják, egész délután gyerekzsivajt lehetett hallani a házunk kertjében. Úgy láttam, hogy egészen december elejéig 10 fok felett lesz a hőmérséklet, jól lehet ebben az időben például kirándulni. :)


Ma egy szemüveg boltban is jártunk, hogy a barátomnak készíttessünk egy új párt. Az én szememet is megvizsgálták, de szerencsére semmi baja. Azért próbálgattam a kereteket, amíg várakoztunk. Rengeteg, de tényleg rengeteg féle keret kapható, és nem drágák, a legtöbb 2000Ft és 6000Ft között volt. Ez a kis cuki, Hello Kitty-s volt a kedvencem, kár, hogy nem állt olyan jól, mert lehet, hogy megvettem volna! :)


Egy koreai barátnőmmel is sikerült összefutnom. 2 éve, hogy utoljára láttuk egymást, mert, mikor kint voltam, Ő épp Kanadában dolgozott és tanult. Mondanom sem kell, hogy Ő semmit nem változott. Nagyon szuper volt ismét látni, és egy csoda is, hogy összejött a találkozó, ugyanis a koreai ismerőseim, barátaim nagy része már dolgozik, így szinte soha nem érnek rá. Aki meg iskolába jár, az általában vizsgákra készül, tehát nem egyszerű egy koreai barátságot fenntartani!


Egy pár képet még szeretnék így a végén megosztani, amit nem nagyon tudtam hova beszúrni az előző bejegyzésekbe.

Sokszor látok nagyon nagyon idős embereket dolgozni, akiknek már réges rég nyugdíjba kellett volna menni. Nem tiszta nekem a nyugdíj helyzet Koreában, de szerintem egész egyszerűen ez itt nem létezik. Ha szeretnéd, hogy a mindennapokban megtudj élni, akkor addig dolgozol, amíg csak tudsz, majd a végén esetleg számíthatsz a gyerekeid segítségére. Ezek az emberek tényleg annyira szorgalmasan dolgoznak, hogy kicsit igazságtalannak érzem, hogy még idős korukban sem hagyhatják abba a munkát! :(

A kábelhelyzet még mindig nincs megoldva... De legalább az új építésű részeken ilyennel már nem találkozunk.

Hello Kitty bolt, telis tele Hello Kitty-s cuccokkal

"Bízunk benned! Csak fizető vendégek lépjék át a vonalat."
Ez a felirat a vonatperonokhoz vezető részen van kirakva. Nem tudom, hogy ez bejönne-e otthon? 
Itt nem jellemző, hogy az emberek fizetés nélkül utazzanak, nem élnek vissza a bizalommal!

És ami nekem a mélypont... A köz wc-ken rengeteg helyen ilyen szappanok vannak kirakva. Emberek, hiszen ezt mindenki összefogdossa!!! Ebben a témában még van hova fejlődni! :)

 Most búcsúzom, de nyáron valószínűleg ismét jelentkezem! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a pár napban, nemsokára ismét találkozunk! :)


2014. november 26., szerda

A gim

A barátom nővére az esküvője után a férje szülőfalujába, Seocheon-ba költözött. Egy napra ellátogattam hozzájuk. Itt van a férj családjának egy gim (tengeri hínárfajták lapokba szárítva) gyára és ezt nekem is volt szerencsém megnézni. A gépekről sajnos nem készíthettem képet, de megosztok mindent, amit erről az egészről megtudtam :)

A gyár 6 hónapig éjjel-nappal folyamatosan működik. Ebben az időszakban kell a gim-et legyártani, mert a magasabb hőmérsékletű hónapokban nincs elegendő hínártermés.

A gim egy közkedvelt koreai csemege, a napi étkezés részét képezi, a kimpap-ot is ebbe tekerik. Apróra vágott formában különböző ételekhez is hozzákeverik. A koreaiaknak rengeteg gim-re van szükségük, ezért nagyon sok gyárat telepítettek a tenger mellé.

Megérkezett egy adag hínár, ezt hamarosan beleöntik egy keverőmedencébe, itt kezdődik a gim készítési folyamata

Én is szerettem volna segíteni egy kicsit...

A gyártási folyamat végén, futószalagon jönnek ki a gim adagok, amit az itt dolgozó hölgyek csomagolnak össze

A végeredményt dobozolják, és már mehet is az értékesítőkhöz

A gim első megjelenését már a Csoszon-dinasztia (1392-tól 1897-ig tartó dinasztia) idejében feljegyezték. Ez alapján a gim a Silla királyi család tagjainak hozományához tartozott.

A gim egyébként rendkívül egészséges, gazdag A, B1, B2, B6, B12 vitaminokban, vasban, jódban és aminosavakban. Én is nagyon kedvelem. Meg kell említsem, hogy az első pár alkalommal, amikor Koreában jártam volt, hogy az itteni ételek kikészítették a gyomromat. A gim és a rizs volt az egyetlen, amit tudtam fogyasztani, így számomra ez egy igazán kedves csemege.

Azon az egy éjszakán, amit Seocheon-ban töltöttem, a Nővér férjének családja ragaszkodott hozzá, hogy náluk, a családi házban töltsem az éjszakát. Nagyon aranyosak voltak, mert felajánlották nekem, hogy az Ő ágyukban aludjak, ők pedig a földön fognak.  Nagyon meglepődtem, amikor ledobtam magam az ágyra. Annyira kemény volt, mintha köbe ütköztem volna! És nem is tévedtem...:D Egy tradicionális koreai kő ágy volt, ami itt nagyon népszerű az idősek körében, elég drága, de elméletileg irtó egészséges.


Senkit ne tévesszen meg a hirdetésen lévő hölgy mosolygó arca, az a mosoly nem lehet eredeti! :) Egész egyszerűen mindenem fájt ettől az ágytól másnapra. Csak háton lehet rajta aludni, máskülönben elmondhatatlanul kényelmetlen. Lehet, hogy, ha több éjszakán át ebben aludnék, akkor hozzászoknék, de inkább nem próbálnám ki! :)

A szobám ablaka tengerre néző volt, de reggelre már teljes volt az apály, így egy csepp víz nem maradt előttem. Az emberek kis traktorokkal kivonultak az iszapra, és tengeri élőlényeket gyűjtögettek, amit frissen eladtak.


Amikor a tenger ismét elkezdett dagadni, libasorban vonultak vissza a munkások.


Nos, ez volt a vidéki élményem. Érdekes látni, hogy nem csak az öltönyös bizniszmenek rohangálnak mindenhol, hanem a kétkezű munkának is nagy szerep jut. Jól éreztem magam, és kedves sógorasszonyék várnak vissza szeretettel. Azt ígérték, hogy a következő alkalommal kivisznek a tengerre halászni, már alig várom! :)

2014. november 25., kedd

Hagyományos kínai orvoslás


A barátom szüleivel tegnap ellátogattunk egy hagyományos kínai orvoslást gyakorló úrhoz. Olyan tömény gyógynövény szag fogadott a boltban, hogy szinte rosszul lettem. Egy pár perc múlva visszatért a színem, mondta is az öreg eladó bácsi, hogy na ugye, meg lehet ezt szokni. Nem akartam vele veszekedni, hogy csak a szagló receptorok fáradtak el az orromban, annyira lelkesnek tűnt. :)

Nem tudom, hogy higgyek-e ebben az egészben, vagy sem, de ők imádják a hagyományos orvoslási módszereket, gyógynövénykúrákat, akupunktúrát... És lássuk be, hogy ők élnek 100+ évig. Itt szinte az összes családnak van saját kis akupunktúrás szettje, és, ha fáj valahol, tudják mit kell megszúrni.


Igazából nem is tudtam, hogy milyen szándékkal tértünk be ebbe az üzletbe, de az eladó bácsi rögtön elkezdte mérni barátom Apukája "vérnyomását". Hogyan? Vérnyomásmérőt ne várjon senki! Annyira hagyományos volt, hogy egész egyszerűen megfogta a csuklóját és így állapította meg, hogy magas a vérnyomása, ezért rögtön gyógynövénykúrára kell fogni. A pulzus tapintásával eleve csak indirekt adatot nyerünk a vérnyomásról, ráadásul még egy órát sem figyelt közben, hogy az egyperces intervallumot betartsa, úgyhogy kicsit szélhámosnak éreztem az egészet, de lehet, hogy az évek, meg a rutin...:)


Ezután jött az izgalmas rész. Az öreg bácsi a mögötte lévő 226 fiókból válogatott össze különböző hozzávalókat egy gyógytea elkészítéséhez. Azt mesélte, hogy nincs konkrét recept, mindenkinek személyre szabottan kell kitalálni a gyógymódot. A bolt plafonig volt kínai könyvekkel, úgyhogy reméljük tényleg értett a dolgához! :) A keverékbe fogalmam sincs, hogy mi került pontosan, az egyetlen, amit felismertem az a gyömbér volt. De láttam különböző gyökereket, sőt még fakéregnek tűnő darabokat is...:D


Így mért le minden egyes adagot

Fél óra gondos válogatás után ezt a szép kis kupacot sikerült összeszednie

Ezekben a készülékekben készítik el a gyógytea végleges formáját. Nyugalom, a piros vödörbe csak a melléktermék kerül...:)

És íme a végeredmény napi adagokra szedve, amit egy nappal a készítés után házhoz szállítanak:


Rá akartak bírni, hogy igyak egy adagot, de a végeredmény szaga nem volt túl kellemes, úgyhogy inkább kihagytam. Nem csoda, hogy ezektől a teáktól tényleg meggyógyulnak, mert még a betegségek is messze elmenekülnek attól, aki ezeket a szereket fogyassza.

Az itteni hagyományos kínai eredetű, koreai orvoslásról még egy előző posztomban is: Orvoslás Koreában (<--katt)

2014. november 24., hétfő

Kirándulás Szöulban

Pénteken érkeztem meg Koreába. A szokásosnál jóval kevesebben voltunk a München-Szöul járaton, így egyedül ülhettem. Azért ez így jóval kellemesebb volt! :)

Még mindig nem sikerült átállnom az itteni időre, ezért sem volt még sok kedvem blogot írni. Mióta itt vagyok, azóta 3-4 órát tudtam csak aludni éjjelente, úgyhogy már kezdek kimerülni.

Ennek ellenére szombaton Szöulban kirándultunk. A nap végére már nagyon fájtak a lábaim, de azért jól éreztem magam.

KTX-el, a koreai gyorsvonattal mentünk, így egy óra alatt eljutottunk Daejeonból Szöulba. Az utolsó pillanatban nem érdemes jegyet váltani, mert így általában nem jut helyjegy, úgyhogy mi is végigálltuk ezt az egy órát. Odafelé ez nem is baj, de hazafelé gondoltam, hogy fáradtak leszünk, ezért a szöuli állomásra beérve azonnal meg is vettük a daejeoni jegyet.



Vannak utasvárók a peronoknál, ahol LCD tévéken megy folyamatosan valami műsor.

Van, aki akár a földön is elüldögél

A vonat utaskísérői még mindig a kedvenceim! :)

A Namdaemun kaput is sikerült végre látnom. 2008-ban egy gyújtogató sikeresen megsemmisítette ezt az 550 éves emlékművet. Tavaly májusra sikerült restaurálni, így ismét megnyitották a látogatók előtt.


Már régi álmom volt, hogy egyszer elmenjek egy lőtérre, és kipróbáljam mennyire van tehetségem a lövéshez. A barátom szülei gyakran járnak egy helyre, ami Myeongdongban található, így ide is ellátogattunk. A személyzet nagyon aranyos volt, beszéltek angolul, így rendesen el tudták magyarázni, hogy mit és, hogyan kell tennem, hogy biztonságos legyen. Egy 9mm-es HK P2000-es lőfegyvert ajánlottak nekem, tekintettel arra, hogy ez az első alkalom, hogy kipróbálom.



100-ból 80-an pontot értem el, ami szerintem egész jónak mondható első alkalommal! :)

A Namdaemun Market-en is beindult a karácsonyi vásár

Olyan finom illatok keringtek az utcán árult ételektől, hogy nem csoda, ha megéhezik az ember!

Gyönyörű gránátalmákból préselt gyümölcslé! Savanykás, de megnyugtattak, hogy ez kell a szépséghez :)

Insadong-ban is nézelődtünk. Ezek olyan ecsetek, amivel régen a kínai karaktereket "Hanja"-kat írták/rajzolták. Egy egy nagyobb darabért akár 400.000WON-t is elkérnek, azaz, körülbelül 80.000Ft-ot.

A kerámia tárgyak is nagyon drágák, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon szépek. Egy tradicionális tea szettet nagyon szívesen hazavinnék a vitrinbe :)

A szerelem lakatok nagyon elterjedtek Koreában, most pedig ezek a kerek műanyag lapocskák is megjelentek. Ezt Insadong-ban, a Ssamziegil nevű épület legfelső szintjén lehet fellelni.

Továbbra is Insadong-ban sétálgatva, egyszer csak tradicionális koreai zenére lettünk figyelmesek. Ingyenes táncműsort adott elő két hölgy. Nagyon szépek és ügyesek voltak, örültem, hogy megnézhettük őket.

Nem tudtunk róla, de lámpás fesztivál volt a Cheonggyecheon folyón (egy 10.9km hosszú mesterséges folyó Szöul belvárosában). Olyan masszív sor állt, hogy lemehessen az ember közvetlenül a folyó mellé, hogy azt nem akartuk kiállni, így csak fentről csodáltuk a gyönyörű lámpásokat.

A Gwanghawmun téren található Sejong király szobra (balra). Neki tulajdonítják a Hangul létrehozását, amivel lehetővé tette, hogy több legyen az írástudó az országban. Jobbra pedig Lee Sun-Shin látható, aki 7 tengeri csatát nyert a japánok ellen.

Itt egyébként szomorú volt a hangulat. A tér elején sátrakat állítottak fel, és elkezdtek adományokat gyűjteni a Sewol hajószerencsétlenségben elhunytak hozzátartozóinak. Amikor az áldozatok fotóit és a dátumot látván rájöttem, hogy miről szól az egész, megmondom őszintét, hogy bőszen törölgettem a könnyeimet. És, ha így kívülállóként így érzek, akkor bele sem merek gondolni, hogy mit érez az, aki a hozzátartozóját elvesztette a balesetben.


2014. október 18., szombat

Esküvő Koreában / Wedding in Korea

Egy hihetetlenül fontos eseményt kellett sajnos most kihagynom. A barátom nővére megházasodott. Annak ellenére viszont, hogy nem tartózkodom Koreában, szerettem volna ennek a témának egy bejegyzést szentelni, és megmutatni szeretteimen keresztül, milyen is egy esküvő Koreában.

Koreában az a szokás, hogy esküvői fotósorozatot készítenek, 2-3 hónappal a nagy nap előtt. A meghívókra ezeket a képeket fogják rányomtatni, az esküvőn pedig bekeretezett fotók formájában találkozhatunk a gyönyörű, stúdióban, vagy szabadtéren készült képekkel.  Helytől függően az ár tartalmazza 3-4 menyasszonyi ruha viselésének árát, tradicionális Hanbok árát, sminket, fodrászt...

A barátom nővére és férje fotói:





Az esküvői meghívót egy weboldalon is elkészítik, az övék így nézett ki: Esküvői Meghívó (<--katt)

Az esküvői ceremóniát általában "wedding hall"-okban rendezik. Vannak olyan luxushotelek, amelyek vállalják az esküvő lebonyolítását, de vannak külön csak erre a célra használt helyek is. Ezeknél eléggé futószalagon megy minden, miközben még zajlik egy esküvő, a következő násznép már kint hangoskodik az ajtó előtt...

Az esküvői tortát az ifjú pár csak felvágja, enni általában nem szoktak belőle :) Azt mesélték nekem, hogy a torta nagy része nem is igazi, csak a tetején a felső rész, így bele tudnak vágni egy akkora késsel, ami inkább egy kardra hasonlít. A képletes felvágás után a tortát kigurítják :D

Nászajándékba általában mindenki pénzt ad. Ebben az esetben barátom gyűjtögette a borítékokat, fel kellett írnia egy könyvbe, hogy kitől, mennyit kapott a pár, majd cserébe adott ebédjegyeket az ajándékozóknak. Az étkezés kétféleképpen zajlik. Vagy a ceremónia közben falatoznak körülöttetek, vagy utána mennek el egy helyiségbe, ahol svédasztalos fogadás várja a résztvevőket. Körülbelül 20 percük van a vendégeknek elfogyasztani a kiválasztott ételt ezután felszólítják őket, hogy hagyják el a helyiséget. És persze ne várja senki, hogy csak az adott esküvőről lesz ott a násznép, általában az összes éppen ott tartott esküvő násznépét egybe engedik. Senki ne számítson arra, hogy az ifjú párral együtt ehet, őket sürgeti az idő, hogy lezavarják a tradicionális esküvői ceremóniát. Maximum üdvözölni jönnek le mindenkit, és megköszönik a részvételt.

A menyasszonyi csokor eldobása is felettébb érdekes módon történik. A menyasszony mögé egy kiválasztott hajadont állítanak, hogy biztosan Ő kapja el a csokrot.  Semmit nem bíznak a véletlenre.

A barátom nővérét és férjét az a pap adta össze, akihez vasárnaponként templomba járnak. Kimondottan templomi esküvő nincs Koreában, így, hogy egy pap tartotta, egy kicsit keveredett a templomi, a polgári esküvővel.

Koreában nem jelent balszerencsét, ha a vőlegény látja a menyasszonyi ruhát esküvő előtt, mutatja ez a kép is, amit a jövendőbeli férj fotózott.


A menyasszonyt a wedding hall egy különtermében sminkelik, öltöztetik és készítik a frizuráját. Szerintem az jó ötlet, hogy minden ott van egy helyen.

A ceremónia előtt még egy másik kis teremben lehet fotózkodni a menyasszonnyal.


Szóval dióhéjban ilyen egy koreai esküvő! :)

Még néhány fotó a nagy nap pillanatairól:


Az örömszülők. Az Apukák öltönyt, az Anyukák pedig a tradicionális koreai Hanbokot viselnek. Ceremónia után a feleség mélyen hajlong a szülőknek, a férj pedig még a földre is letérdel, tiszteletét kifejezve.


A tradicionális esküvő

Remélem, hogy sok boldogságban lesz részük együtt!!! :)

Ha a nagy napon nem is lehettem ott, azért utólag, November 20-án kiutazom Koreába 8 napra. Akkor ismét jelentkezem :)