2017. augusztus 15., kedd

Ünnepnap | Családi kiruccanás


A mai napon Korea visszafoglalását ünnepeltük, ugyanis 1945-ben ezen a napon ért véget a Japán és Korea között húzódó háború.

Egy pár napja, amikor az utcán sétáltunk észrevettem, hogy mindenfelé kitűzték a Taegukgi-t, vagyis Dél-Korea zászlaját, oszloponként rögtön legalább kettőt :) A házakra ugyan nem kötelező kitenni, de sokaknál kint volt. Ettől függetlenül a mai nap nem volt munkaszüneti nap is egyben, bár ezen már meg sem lepődöm, miután a két legnagyobb koreai ünnep (Hálaadás és Újév) alatt is minden nyitva van manapság.


Az aktuális miniszterelnök ilyenkor mindig beszédet mond, amit hatalmas óvintézkedésekkel szerveznek meg. Nyilván szükség lenne erre mindenképp, hiszen ő az ország vezetője, de egy sajnálatos múltbéli eset miatt még érzékenyebb ez a téma. Jó pár évvel ezelőtt egy északi férfi merényletet próbált meg elkövetni az akkori államfő ellen. Nem járt sikerrel, azonban az elnök felesége és egy középiskolás diák meghaltak, tehát emiatt extra készültség van ilyenkor. Egyébként ezt az ünnepet északon és délen egyaránt tartják.

Mivel a párom családja kivételesen nem dolgozott, így ellátogattunk a sógornőmékhez vidékre. A párom apukájának két testvére is jött velünk a férjeikkel együtt, így végül tízen mentünk. Egyébként is nehéz ennyi ember utazását összehangolni, nemhogy ha koreaiakról van szó! :) A következő volt a képlet. Belőttük, hogy 10-kor nekiindulunk. Ebből lett 11. Az út a kis városkába egy órát vesz igénybe, de mi ezt három óra alatt tettük meg. Megálltunk mosdószünetre, utána húsz perccel később megálltunk enni, aztán kiderült, hogy pont útközbe esik egy nagy outlet, ezért ott is megálltunk, hogy vásároljunk. És komolyan fájt a fejem, mire megérkeztünk, mert mintha gyerekekkel lettem volna körülvéve, akik próbálják túlharsogni egymást!!! :D Ettől függetlenül persze nagyon jól éreztem magam és örültem, hogy egy kicsit ki tudtunk mozdulni együtt.

Az outletben lévő boltok ilyen tradicionális tetővel voltak befedve.

Este a párom anyukája tanított főzni. Az úgynevezett doenjang jjigae-t készítettük el, amit első nap is csinált nekünk. Főztem én már ilyen levest otthon, de mikor először kóstoltuk Anyuka receptjét szájtátva néztük egymást a párommal, hogy mi mégis mit főztünk eddig? Még csak nem is hasonlított az íze. Úgyhogy megkaptam a titkos receptet és most élesben is kipróbálhattam. Olyan aranyosak voltak, mert mindenki ájuldozott, hogy milyen finomat készítettem, pedig nyilván mindent csak követtem, amit Anyuka utasításba adott! :)


Most már ideje aludnunk, mivel egy pár óra múlva kelni kell és megyünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ez körülbelül két órát vesz majd igénybe, ezután pedig irány a fotózás!!! Én már nagyon izgatott vagyok! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése