2017. augusztus 12., szombat

Utazás | Megérkeztünk


Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, aki mindent az utolsó pillanatra hagy. Most én is így jártam a pakolással. Hétfőn már felötlött bennem a gondolat, hogy neki kellene kezdeni, de túl korainak tűnt. Kedden is erre a megállapításra jutottam. Szerdán már tényleg ideje lett volna belekezdenem, de akkor meg időm nem volt. Szóval az egyetlen szerencsém, hogy a járatunk csak csütörtök délután indult, mert a reptérre indulás előtt 10 perccel húztam be a bőröndöm cipzárját.

Beszállásra várva. Állandó utazótársunk már készen áll :)

A repülőgépre sikeresen felszálltam, viszont mintha még az ég is velem akart volna kitolni. Olyan turbulenciába kerültünk, hogy a személyzetnek is le kellett ülnie, az utasok pedig sikongattak. Olvastam tippeket az utazás előtt, amivel le lehet győzni a repülőn való félelmet. Üzenem az ötletadónak, hogy nem jött be.

A nagygépes út Amszterdam és Szöul között időjárás szempontjából nyugodtabban telt, de egy ekkora gépet egyébként sem tud annyira megrángatni a szél.


A koreai menü a gépen.

Ha Koreába jöttök, lelkileg készüljetek fel a repülőn utazó közönségre. A koreaiakra nagyon jellemző, hogy azt gondolják "fizettem, minden jár". Például egy bácsi az előttünk lévő sorban konkrétan csettintett az utaskísérőnek, hogy vigye el a tálcáját étkezés után. A hölgy mondta, hogy mindjárt jönnek a kocsival összeszedni, de ez a bácsinak nem felelt meg. Előle most azonnal kellett elvinni a tálcát.
Aztán én is pórul jártam. A közvetlen előttem lévő utas szívbaj nélkül az arcomba tolta az ülését. Gondoltam nem gond, majd én is hátradöntöm egy kicsit, de van bennem annyi illendőség, hogy megkérdezem a mögöttem lévőt. Erre mit gondoltok mi volt a válasz? Neki kell a hely, legyek szíves nem hátradönteni az ülésem. És a sztori nem ér ott véget, hogy 90 fokos szögben kellett végigülnöm a tíz órás utat. A gépen lévő szórakoztató rendszer füldugó bemenete rossz volt volt a helyemnél, így még filmezni sem tudtam. De legalább turbulencia nem volt.

A reptéren már nagyon várják a 2018-as téli olimpiát. Ezek lesznek a kabalafigurák.

Daejeon-ba busszal jöttünk a reptérről, két és fél óra ide az út. Az itteni megállóban már a párom apukája várt bennünket. Nagyon örültünk egymásnak, hiszen én már több, mint egy éve nem láttam a szülőket.

Anyuka finom galbit készített nekünk vacsorára és doenjang jjigae is volt. Miután ettünk, én lefürödtem és kidőltem. A párom szülei még el akartak menni velünk egy kávézóba, de tudtam ha nekiindulunk nagyon későn érnénk haza. Így 23 óra körül már aludtam. Két óránként felkeltem ugyan, de mindig vissza tudtam aludni.


Reggel fél8-kor keltünk. A páromnak csak lustálkodni volt kedve egész délelőtt, én viszont tornáztam egy kicsit, lefürödtem és megreggeliztem. A szülők vettek nekem gabonapelyhet, de én a koreai reggeli mellett döntöttem. Rizs, leves, kimcsi és algalapok volt a menü.

Később beregisztráltunk a házban lévő edzőterembe, úgyhogy mindennap le fogunk menni reggelente. Levették az ujjlenyomatunkat és ezt leolvasva engednek be minket a terembe.

A mai napon még egy Hanbok boltba is ellátogattunk. Erről a következő bejegyzésben olvashattok majd! :) Tartsatok velem!


3 megjegyzés: